Takahashi Nanami éppen hogy csak elkezdte új életét a középiskolában. Hamar barátokra tesz szert, és természetesen beleszeret az osztály szívtiprójába, Yano Motoharuba. Életük teljesen normális, fordulatoktól mentes az iskolában, egészen addig, amíg Nana szerelmet nem vall Yanonak. Yano, a várakozások ellenére, nem utasítja vissza, viszont nem is fogadja el az ajánlatot, hiszen valahol még mindig szereti az előző barátnőjét, aki meghalt egy autóbalesetben azzal a sráccal, akivel megcsalta Yanot. Végül Yano is beleszeret Nanába. Itt kezdődik el igazán a történet, ami a kapcsolatuk viszontagságairól szól. Nana szemszögéből mutatja be az eseményeket, tehát minden olyan probléma felmerül, ami egy első párkapcsolatban csak felmerülhet. Ugyanakkor ott van még Nana padtársa, a sötét és titokzatos Yamamoto-san, aki történetesen Yano volt barátnőjének a nővére. Lássuk csak... hol kezdjek neki? Talán ott, hogy ez a második anime, amit nekiültem végignézni. Nem tudtam róla sokat, csupán a szimpatikus szereplők és az aranyosnak ígérkező történet ösztökélt arra, hogy belenézzek. Nem véletlenül 2. a toplistámon, nem bántam meg, hogy nekiálltam. Ami az alapsztorit illeti... kicsit talán elcsépeltnek hangzik így az ismertetőt olvasva. Én is így gondoltam... no de! Elkezdtem nézni és épp ez az egyszerűség ragadott magával már az első rész után. Mert ebben abszolút nincsen semmi különleges. De tényleg. Bárkivel megtörténhetne mindez akár ma. Viszont... telnek az évek és a karakterek nem fejlődnek semmit. Nem érzem felnőtté válni őket. Ugyanolyan gyerekesek a végén, épp, mint az elején. No nem mintha ez baj lenne, magam is gyerekes vagyok... de nem így történik ez a valóságban. Ugyan a manga folytatódik tovább, adaptáció csak az első 8 kötetből készült, de szerintem ez az anime tökéletesen helytáll a maga 26 részével. Ennek ellenére nagyon foglalkoztatott mégis mi történik majd ezután, erre választ kaphatunk a belőle készült 2x2 órás live actionból, melynek első fele az anime történéseit eleveníti meg, a második 2 óra pedig bemutatja a folytatást. Helyenként olyan szinten szívszorító a történet, hogy még később is mikor eszembe jutott bőgőmasinává változtam. Fontos tudni, tragikus a sorozat, a happy end is hiányzik a végéről. Én személy szerint már úgy gondoltam komoly betegséget okozott számomra, de még élek, emos sem vagyok, így nem kell tőle különösebben tartani. Poénokkal is rendesen meg van ám tűzdelve, amit itt is csak a szereplők jelleme okoz, Nana szerencsétlensége, Yano perverzsége... na meg az egyéb szereplők. A kedvencem mikor csak úgy spontán bevágtak egy nyúlat.:D Azt nem tudtam mire vélni. Többet nem óhajtanék a spoilerezni. Első sorban tehát olyanoknak ajánlom, akik szeretik a romantikus történeteket, a shoujokat, mert ez mindenképpen a kategória legjobbja! Grafika... érdekes, egyedi. Mivel, mint már említettem ez csupán a 2. anime, amit néztem hamar képes voltam hozzászokni, a cseppet sem szépen kidolgozott, s gazdag színvilágú grafikához. Finoman szólva találtam összecsapottnak, de a jó sztorival erről képes voltam teljesen megfeledkezni. Ugyanakkor sokkal élvezhetőbb lett volna, egy a Chihayafuruéhoz hasonlóan szépen kidolgozott grafikával. A szinkronba nem tudok belekötni. Az opening nagyon a helyén volt, képileg is, zeneileg is. Nagyon tetszett. Ugyanezt nem mondhatom el az endingről, aminek a zenéje, ugyan jó volt, unalmassá tették a részben láttott képsorok megismétlésével. Akkor térjünk is rá a szereplőgárdára. Kedvenc főhősöket, azt hiszem nem túl nehéz választani, a csupán 2 személyes készletből. Takashi Nanami és Yano Motoharu Egyszerű és szerethető karakterek. Különösen Nana, benne aztán tényleg nincsen semmi extra, nincs különös előélete, nem túl jó tanuló, nem jeleskedik semmiben. Yano már valamivel érdekesebb. Vannak különös gondolatai, amiknek van igazságtartalma is bőven. Tökéletesen helytállnak, jó szereplőpáros. Kedvenc férfi karakter Takeuchi-kun Ő Yano legjobb barátja, valamint beleszeret Nanába. Én annak ellenére, hogy egy akadály volt a központi kapcsolatban nagyon szerettem őt. Tetszett, hogy olyan őszinte. Hogy fontos neki Yano barátsága és helyén van a szíve. Mindig ott volt segíteni a barátainak. Minden tekintetben egy nagyon rendes srác, örülnék egy hasonlónak a környezetemben. Kedvenc mellékszereplők Taka-chan és Mizu-chin Általában fiúk töltik be az idióta szerepét az animékben, de itt más a helyzet. A kedvencem az volt, mikor egyszer-egyszer megejelntek kommentálni a képernyőn. Szerintem kellettek a sorozatba. A legirritálóbb karakter Yamamoto Yuri Első ránézésre a tipikus stréber. Valójában egy megáltalkodott, rideg, szeretethiányos nőszemély. A hideg is kiráz tőle. Legszebb jelenet Mikor Nana és Yano az örökkévalóságról beszélgettek. Legérdekesebb jelenet Yano meséje arról, miért nem szereti az emlékeket. Legszívszorítóbb jelenet Körülbelül az utolsó 2 rész. Legszebb idézet Ragyogó arccal, ami kicsillan a fekete sötétségből... és csillagként tündöklő szemeivel...azt mondta, hogy az örökkévalóság létezik. Mostanáig tisztán emlékszem rá, hogy volt azon az estén, amikor csak tizenhét éves volt. Annak ellenére, hogy nem vagyunk felnőttek, tudjuk, hogy nincs olyan dolog, mint az örökkévalóság. Most, hogy már nem vagyunk gyerekek... de akkor az idő valóban megállt. És mi voltunk az egyetlenek a világon. Az a pillanat olyan valós volt, és olyan álomszerű. Úgy éreztem, hogy csak egy pillanat volt... úgy, mint az örökkévalóság. Akkor a fiatal szívünkben, biztos vagyok benne, hogy létezett az örökkévalóság. Bárhogyan... végül mindenki felnőtté válik. Összeségében Grafika: 3/5 Karakterek: 5/5 Karakter fejlődés: 2/5 Humor: 3/5 Mondanivaló: 5/5 Hangulat: 5/5 Történet: 5/5 Opening/Ending: 4/5 32/40

Ajánló videó