Inuyasha Elsősorban azért raktam ezt az animét az első helyre, mert ez volt az első, amit az életemben láttam, és az, amelyik végül is megszerettette velem a műfajt. Nos akkor rövid történetleírás és kritika következzék... Engem mindig is igazán vonzott a fantasy, a középkor, ugyan akkor a mai világban játszódó történeteket is szeretem. Ebben a sorozatban a kettő nagyszerűen keveredik. Higurashi Kagome 15 éves szülinapján egy régi, lezárt kúton át átkerül a középkori Japánba. Mint kiderül azért, mert a testében van a Négy Lélek Szent Ékköve, egy nagyerejű tárgy, mely hihetetlen erőkkel bír. Itt találkozik a lány Inuyashával, egy fél szellemmel, akit egy fához szögeztek egy szent nyílvesszővel. Ennek a dolognak a története már önmagában nagyon magával ragadott, hogy valami gonosz cselvetés folytán az Ékkövet őrző papnő, és a fél-szellem, a két szerelmes egymás ellen fordul, melynek nyomán a nő meghal, a fiú pedig a fa fogságában alszik ötven éven át.... Majd felbukkan egy furcsa kinézetű lány, testében a kővel, aki kiszabadítja őt, és aki kiköpött úgy néz ki, mint volt kedvese. A romantikus szálak mellett élvezetes harcoknak is tanúji lehetünk, mely legfőként az Ékkövet üldöző szellemek ellen folyik. Aztán hirtelen két főszereplőnk is üldözővé válik, mivel szerencsétlen véletlen folytán a kő összetörik, s ezernyi szilánkra hullik szét. Itt azt mondhatjuk végre: igen, most legalább lesz hőseinknek egy célja. A szilánk hajsza közben két ember, egy szellemirtó, és egy szerzetes is hozzályuk csapódik, valamint egy róka-szellem-kölyök. Így áll össze a csapat, s mellettük még sok más alakot is megismerünk, kiváltképp Inuyasha bátyját, egy farkas-szellemet, aki magának akarja Kagomét, és persze a főgonoszt, aki nem rest egymásnak uszítani mindenkit, akit csak tud... Szerintem nagyjából minden benne van az animében, ami kell: romantikus és tragikus szálak, kitalált lények, egy jó adagnyi humorral fűszerezve. Azt hiszem negatívumot magáról a sorozatról nem tudok mondani, maximum a szereplőkről...     És akkor a szereplőkről is ejten egy-két szót. A Főhős Mint címszereplő, ez természetesen Inuyasha, a félig kutyaszellem, félig ember fiú. Mivel félvér, mindkét faj kitaszította, így elég sokat kellett szenvednie, így talán érthető, hogy elég mogorva és zárkózott. Sajnos emellett elég goromba is, amit határozottan a karakter rossz tulajdonságaihoz sorolnám. Néha nincs tekintettel mások érzéseire, és elég tapintatlan, így a másokkal való vitái elkerülhetetlenek. Ettől függetlenül mégis aranyszíve van, és bármit megtesz társaiért, így hát könnyen megbocsáthatunk neki. Közelebbről megismerve szimpatikus karakter is lehet.         A Főhösnő Ő pedig egyértelműen a sokat emlegetett Kagome. Egy átlagos lány, aki egy addig ismeretlen világba keveredik, ahol más törvények uralkodnák, másként viselkednek, s bizony az ember lépten-nyomon vérszomjas szellemekbe botlik. Ilyen szempontból nézve érthető, hogy sokszor haza akar menni, hogy gyakran vitázik Inuyashával, és panaszkodik ilyen-olyan dolgokra. Bár számomra ez néha már idegesítő. Maradéktalanul kedves mindenkivel, még legnagyobb riválisával is, ezt vehetjük egy jó pontnak.     A második legfőbb férfikarakter Miroku a szerzetes. Hogy neki melyik tulajdonságát is lehet a legjobban fejtegetni? Egyértelműen a perverzióját. Ha meglát egy szép nőt, keze mindig annak fenekére téved, és az első amit megkérdez tőle, idézem: ,,Lennél a gyermekeim anyja?" Bár ez talán bocsánatos bűn, hisz mindenképpen örököst akar magának. Ennek oka mégpedig egy átok, melyet a mélyen tisztelt főgonosz úr bocsátott még a nagyapjára. Ez pedig minden férfi örökösre tovaszáll, így ő is szeretne egyet, hogy ha ő belehalna az átokba, a fia álhasson bosszút helyette.       A második legfontosabb női karakter Ő egy szellemirtó, Sango. Roppant kedves és megértő lány, s a szellemírtók között is a legjobb harcos. Vagyis csak volt. Történetesen azért, mert ha nincs kinél jobbnak lenned, te sem lehetsz a legjobb, s hát az ő társait egytől egyik legyilkolták. Egyetlen kivétel maradt, az öccse, Kohaku, akit Naraku (az emlegetett főgonosz) kedve szerint manipulálhat egy ékkőszilánknak hála. Emiatt Sango iszonyatos kínokat kellett elszenvednie. Mindig is szimpatikus karakter volt számomra, nagyon rosszat nem tudok írni róla.       A legaranyosabb karakter Mindig is imádtam a macskákat, talán azért is szeretem annyira Kirarát. Bár beszélni nem tud, mégis nekem elég bölcsnek és megértőnek tűnik. Általános formája egy ártatlan kiscica, de képes átváltozni egy nagy kardfogú macskává, és olyankor képes repülni is.       A legbosszantóbb karakter Szörnyű sorsa, szörnyű multja és szomorú élete volt, mégis engem néha szörnyen tud irritálni Kikyo. Ez magánvélemény, de én nem igazán kedvelem az ő karakterét.       A leggonoszabb karakter Úgy gondolom az eddigi leírásokból tisztán látszik, hogy Naraku bizony mindenkinek megkeserítette az életét. Mindenkit kijátszott egymás ellen, és boldogan nézte, ahogy a barátok, szerelmesek, vagy családtagok egymással harcolnak. Még saját szövetségeseivel is képes kegyetlen lenni, és sosem mocskolja be a kezét, mégis valahol tetszik a karakter. Azt hiszem pontosan ilyennek kell lennie egy főgonosznak.     A legszomorúbb jelenet: Nos, azt hiszem a sorozat elég sok szomorú jelenetet tartalmaz. Többek közt talán azt mondanám amikor a legvégén Kagome a saját világában reked, vagy mikor Kikyo meghal. A legviccesebb jelenet: Na ebből már tényleg nem tudok külön kiemelni semmit, mert a sztori itt-ott megvan tűzdelve poénokkal, amiken mind röhögtem.   Az anime grafikájával megvoltam elégedve, így ahhoz nem kívánok különösebben hozzászólni.